Bányásznapon fogadtuk itthon a Paksot. Nagy volt a várakozás, hiszen ez a meccs egy kicsivel mindig többet jelent. Ilyenkor sok olyan ember is kijön megnézni a meccset aki egyébként nem tenné. Igazából nagyon nem akarok belemenni az elemzésbe, a félidőben még az ellenfél vezetett, de a második játékrészben lefociztuk őket. Soma két gólja újabb három pontot hozott a konyhára. A CU kitett magáért, természetesen végig (NB III-hoz képest magas színvonalon) szurkoltunk, a végén pedig együtt ünnepeltünk a csapattal. Ilyen egységes társaság régen volt. A letátón és a pályán egyaránt!
Rá egy héttel Nagyatádon vizitáltunk, kis létszámban ugyan, de elkísértük a csapatot. Jelenlétünkkel bizonyítottuk, hogy számítunk a bajnoki győzelemre. Mindent egybevetve a KBSK jobban akarta győzelmet, vesztett helyzetből fölállt és a 92.percben a csapat kapitánya föltette az I-re a pontot. Most két hazai bajnoki következik, utána pedig Szentlőrincre megyünk. Szerintem ennek a meccsnek a fontosságát nem kell részletezni. Szerencsére idén góllövőben nem szenvedünk hiányt, az eddigi 6 fordulóban 15 gólt szereztünk. Szabó Cs. 4 és Somodi is már 3-szor volt eredményes.